A kárpitozásról az embernek rendszerint azonnal a kacskaringós karfájú kanapé, az öblös fotel vagy a nagy méretű franciaágy jut eszébe, pedig számos dolog van még otthon, ami valójában bútorkárpittal van borítva, sőt a nagy méretű bútorok kijavításától sem kell megijedni.

A kárpitozás első eleme, hogy szedjük szét és vizsgáljuk meg a sérült, javításra váró, vagy most először kárpitozandó bútorunkat. Érdemes például ezzel a technikával párnás ülés készíteni régi, kemény székekre, vagy ládák tetejére, esetleg régi bútorok átalakításakor görgős széket vagy ládát barkácsolni. Ezek azonnal többfunkciósak lesznek, ha a tetejükre puha szivacsot rakunk, majd bútorszövettel borítjuk.

Miután eltávolítottuk a korábbi szivacsot és huzatot, vizsgáljuk meg a felületet. Ha a fa sérült, vagy az ágy matraca alatti bordázat elöregedett, akkor azt cseréljük ki. Ez általában nem nagy dolog, egy megfelelő méretre vágott léccel és néhány facsavar behajtásával újabb éveket adhatunk a bútor élettartamához.

Helyezzük fel a felületre a szivacsot, és egy méretre vágott régi ronggyal “kárpitozzuk le” első körben. Azaz ez a réteg csak a rögzítés célját fogja szolgálni, szorosan és csúszkálás mentesen tartja az anyagot. Székek esetében legalább 5-6 cm vastag szivacsot használjunk, ágyaknál, heverőknél pedig az azon korábban elhelyezett méret szerint válasszunk.

A rögzítés során a bútor két ellentétes oldalán, középen rögzítjük először a textíliát. Hajtsuk be a szélét két-három réteg vastagságúra, és kétfejű szöggel rögzítsük. A túloldalon húzzuk szorosra az anyagot, és ezután hasonló módon rögzítsük. Haladjunk végig a szögeléssel kb. 3-4 cm-es távolságokban minden oldalon. A sarkokon, ha túl sok anyag gyűlik fel, vágjuk ki a felesleget ollóval.

Ezután következik a valódi bútorkárpit, amit lehetőleg az olcsó bútorokat tartó kereskedőknél rendeljünk meg. Négyzetmétere 2-5000 forint között szokott lenni mintától és tapintástól függően. Általában anyagminta alapján választhatunk. Vágjuk ki a megfelelő méretet az anyagból, és kétfejű szöggel rögzítsük a korábbi, textíliás rögzítés fölött. Ügyeljünk rá, hogy az első réteg ne látsszon ki, a szögek egyenletes távolságban kövessék egymás, az anyag egyenletesen feszüljön és sehol ne dudorodjon.

 

Ha kifoltosodik, vagy kár esik a bútorszövetben, akkor legközelebb csak ezt kell kicserélni, a szivacs rögzítéséhez valószínűleg nem kell hozzányúlni.

Forrás:www.eletunk.com